Az ókorban a „Selyemút" egy híres kereskedelmi útvonal volt, amely Chang'anból (a mai Xi'anból) indulva Gansu tartomány keleti részén a Hexi-völgyön át a Yumen és a Yang bástyákat érintve érkezett Xinjiangba, majd tovább haladt Közép- és Nyugat-Ázsián keresztül, s végül elérte Európát. Annak idején főleg kínai selyemárukat és más textilcikkeket szállítottak ezen az úton, ezért az emberek „Selyemútként" emlegették. Az idők folyamán a Selyemút sokfelé vezetett, több útvonal is kialakult. Nemcsak selyem- és más textilárukat szállítottak, hanem más árucikkeket is. Ezek az útvonalak kulturális kötelékekké váltak, amelyek összekötötték Kínát más ázsiai és európai országokkal és fontos szerepet játszottak a világméretü civilizáció kialakulásában.

A Selyemútnak három szakasza volt Kína területén: az első szakasz Chang'antól, a fővárostól a Gansu tartománybeli Wuwei-ig vezetett, a második a Hexi-völgy mentén húzódik, a harmadik pedig a xingjiangi szakasz volt. A Selyemút több mint 2000 évvel ezelőtt a Nyugati Han dinasztia idején jött létre. Zhang Qian egykori jelentős kínai utazó és felfedező többször is elutazott a Han dinasztia területétől nyugatra fekvő kis országokba. Ennek eredményeképpen ezek az országok csatlakoztak a Han dinasztiához. Ez lehetővé tette a zavartalan közlekedést a Selyemúton. A Tang dinasztia idején a közlekedés minden korábbinál jobban fellendült. Írott feljegyzések szerint „egymást követték a kereskedők és a követek". A közlekedés fejlődése fellendítette a Selyemút menti részek gazdaságának fejlődését. Számos virágzó város jött létre, így például Gansu tartományban a Hexi-völgy mentén Wuwei, Zhangye, Jiuquan és Dunhuang városokban igen élénk piaci kereskedelem folyt. A Selyemút fontos szerepet töltött be a Kína és a Nyugat közötti kulturális és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében. A Selyemúton át jutottak el a kínai selyemcikkek, jádetárgyak, vasáruk, iparművészeti és képzőművészeti alkotások Nyugatra, de így ismerte meg a nyugat a dió, a szilva, a barack és más mezőgazdasági termék kínai termesztésének, valamint a selyemhernyó-tenyésztésnek a technikáját, a kínai kohászati, papírkészítési és más technológiát is. Ugyanakkor Nyugatról hozták be Kínába a gyapotot, a szőlőt, a gránátalmát, a szezámot, a görögdinnyét és más mezőgazdasági termékeket, valamint az üveget és a posztót. Ebben az időszakban a Selyemúton keresztül terjedt el Kínában az indiai buddhizmus is, ami jelentős hatást gyakorolt a kínai kultúrára.

A Selyemúton a forgalom a Nyugati Han dinasztia idejétől kezdve több mint 1000 éven át tartott. A Selyemút mentén élő nemzetek ragyogó kultúrát teremtettek, s ezek számos értéke még ma is fennmaradt, hűen tükrözve az egykori Selyemút környékének fejlettségét.

Az út menti barlangtemplomok is kiemelkedő kulturális és történelmi értékek. Kína területén Gansu tartományban találhatók a dunhuangi Mogao-, a yongjingi Binglingsi- és a tianshui-i Maijishan-barlangtemplomok, Xinjiang területén pedig a beichengi, kezieri és több más barlangtemplom. A dunhuangi barlangtemplom, amely Kína legnagyobb barlangtemplomainak egyike (a másik három a datongi, a luoyangi Longmen- és Gansu-tartománybeli tianshui-i Maijishan-barlangtemplom) Dunhuang várostól délkeletre 25 kilométerre a Wusha-hegy lábánál fekszik. Észak-déli irányban két kilométer hosszan nyúlik el, 492 cellájában több mint 45 ezer négyzetméternyi falfestményt és több mint 2400 Buddha-szobrot őriznek. A 19. század végén egy lezárt barlangban számos rendkívül értékes régi könyvet, okiratot és festményt találtak. A tudósok évtizedek óta kutatják ezeket a régi dokumentumokat. Ennek alapján fokozatosan kialakult a dunhuangi leletekkel foglalkozó tudományág. Sajnos, az írott anyagoknak egy része megsérült, más részét pedig külföldre vitték.