A tibeti népcsoport többségben van a fennsíkon. Létszáma több mint 90%-át teszi az egész Tibet lakosságának. Rajtuk kivül hanok, mongolok, menbák és luobák is élnek itt. Történelmi feljegyzések szerint a tibeti nemzetiség bölcsője a Yarlung Zangbo mellékfolyója, a Yanong völgyében ringott. A 6. században a tibetiek nemzeti hőse, Szongcen Gampo egyesitette a tibeti törzseket. Ezután követet küldött Chang'anba, az akkori Tang dinasztia fővárosába, Tang Taicong császárhoz, és jelezte, hogy baráti kapcsolatot kiván létesiteni a kínai dinasztiával. A császár a barátság zálogaként feleségül adta Szongcen Gamponak tehetséges, okos lányát, Wen Cheng hercegnőt. A hercegnő magával vitte Tibetbe a Tang dinasztia fejlett kultúráját, mezőgazdasági és más műszaki vívmányait, ami nagy lendületet adott Tibet gazdasági és kulturális fejlődésének.

A 13. században a mongolok betörtek Kínába, egyszersmind hivatalosan Kína területéhez csatolták Tibetet. A Yuan, azaz a Mongol dinasztia a politikai és az egyházi hatalmat egy kézben tartó államformát hozott létre Tibetben, amelyben az arisztokraták és a szerzetesek felső rétege közösen gyakorolták a hatalmat.Ez a rendszer egészen a mult század ötvenes éveinek végéig tartott.

A tibeti népcsoport a buddhizmus mahayana iskolájának hive. A buddhizmus a 7. Században terjedt el Indiából Tibetbe, közben magába olvasztotta a helyi, ősi vallási elemeket, igy alakult ki a sajátos tibeti buddhizmus, azaz a lámaizmus, amely már több mint 1000 éves. A 13. századtól kezdve a buddhizmus felvirágzott, az urakodók támogatásával számos buddhista templom és kolostor épült. A lamaizmusnak ma is sok hive van.

A tibeti nyelv és a tibeti betüirás hosszu multra tekint vissza. A tibeti nyelven irott buddhista szent könyvek, azaz a "Tibeti szent könyvek gyüjteménye" és a mondákat, legendákat és mitoszokat őrző "Mila Riba-történet", valamint a tibeti gyógymódot és gyógyszerkészitési eljárásokat, a tibeti asztronómiai, földrajzi és irodalmi müveket megőrző alkotások a kinai nemzet kulturjának szerves részét alkotják.

A fennsik magaslati körülményei között edződött tibeti nemzetiség kialakitotta saját jellemvonásait: amelyet erős testalkat, szivósság és optimizmuss, szerény életmód jellemez. A tibetiek szeretnek nemzeti viseletükben: palástban és csizmában járni, amelyet különböző diszitmények boritanak. Fő táplálékuk a hus és az árpalisztből készitett lepény. A tejes tea és az árpából előállitott pálinka jellegzetes tibeti ital. Az egy-két emeletes, kövekből épült falusi házak kis ablaku, bástyaszerü hajlékok. A tibeti pásztorok lakása eltér a kerek mongol jurtától. A tibetiek téglalap alaku marhabőrből készült sátorban laknak. A tibeti egyenes jellemü, szivélyes, vendégszerető, segitőkész, éneket-tancot kedvelő nép. A tibeti dalok és zenemüvek dallamosak és ritmikusak, előadásukat gyakran tanccal kisérik. A legismertebb a tibeti csárdás, illetve a Guozhua és a Xuanyi tanc.

Tibetben számos ünnep van. A legjelentősebbek a tibeti naptár szerinti ujév, a Xuedun-, a Wangguo- és a Fűrdő-ünnep. A Xuedun-ünnepet az állattenyésztő körzetekben ülik meg, a Wangguo-ünnepet pedig a földmüvelő részekben. Az ujév és a fürdőünnep viszont az egész tibeti nép közös ünnepe. Az ujévet ugyanugy köszöntik, mint az orszságban másutt. A fürdőünnep alkalmából viszont az emberek: férfiak vagy nők, idősek vagy gyerekek, mind megfürdenek egy folyóban, hogy lemossák magukról a megelőző év rossz, piszkos emlékeit és imádkoznak a boldogságért és a szerencséért.

评论次数 (0)

订阅评论的RSS

帐号

电子邮件

评论内容

减小撰写框 | 增大撰写框

有新的评论时自动Email通知 (限注册会员)

我已经阅读并同意 使用条款.

发表评论